4. rész Marharolád

 Olyan hosszú neve van a könyvben, hogy nem írom le.

Igen, megint marhahús. Épp csak kihevertem a februári megrázkódtatást, pénteken arra jöttem haza, hogy egy darab fehérpecsenye van a hűtőmben aminek a férjem örült egyedül de ő legalább az egész család helyett lelkesedett. Annyi használati utasítást kaptunk, hogy be kell pácolni és megsütni. Sütni?! Sütni=Steak!!! Csillant fel a remény bennem!

Ismét Juliához fordultam segítségért a marhahúsos fejezetben külön részben (és a tőle megszokott precízséggel) foglalkozik a steakekkel. És jött a hideg zuhany: a fehérpecsenye nem jó steaknak. További kutatásom eredménye egy vörösboros marhapecsenye recept ami egy szép nagy darab hús egészben pácolva és sütve, némi borjúcsülök és borjúláb társaságában valamint természetesen rengeteg vörösborral, jó hosszú pácolási és sütési idővel. Valahogy úgy érzetem nem ezt keresem. Így találtam meg a marharoládot ami sokkal kivitelezhetőbbnek tűnt és a húsajánlásban ott volt a comb. Éljen, megvan, ez lesz a húsból ha megeszik, ha nem. hi-hi-hi

A szeleteléssel meggyűlt a bajom ami hozta magával, hogy a tekerés sem sikerült a terveknek megfelelően de sajnos én nem láttam Juliát a konyhában dolgozni. Pedig nagyon boldog lennék ha egyszer együtt főzhetnék vele. Most olvasom az életrajzi könyvét (a filmhez is felhasználtak belőle) Julia igazán kivételes személyiség lehetett. Úgy gondolom, igazán szeretett (és tudott) élni. Kíváncsi, lelkes, nyitott és főleg gyakorlatiasnak képzelem. Minden bizonnyal egy csomó hasznos dolgot mutatna ha egy konyhában lehetnénk. Én ugyanis gyakorlatban szeretek tanulni. Már 20 éve (juj de fájt ezt most leírni) saját háztartásom van, a konyhában meg még régebb óta mozgok de olvasom a könyvet és valahogy nagyon hiányzik, hogy ott álljon a konyhámban. Ahogy a nagymamámtól tanultam régen, megmutatta, a kezembe adta és csináltam utána. Annyira szeretném látni, érezni, kóstolni a hollandi mártást, homárt, borjút, kacsát, ... számomra ezek teljesen új dolgok és ha egyszer láthatnám hogy készíti ezt valaki akinek ezek olyan természetesek mint a mamámnak a gulyásleves meg a forgácsfánk akkor legalább azt tudnám milyennek kéne lennie ha elkészül. Lehet kiderülne - hiába futkos a hátamon a hideg tőle - vétek kihagyni belőle bort. Sajnos ezt a könyv nem adja vissza.

Azért elkészült és az eddigi legjobban sikerült marhahúst raktam az asztalra, még nekem is ízlett. Ugye már mondanom sem kell, hogy ebből is kihagytam a vörösbort.

Statisztika:

családom 4/5 része evett belőle      :)

1/5 megkóstolni sem volt hajlandó      :(

több mint fele elfogyott         :)

a hús jellegéből adódóan nem volt cicafalat, a macskák nagy bánatára :(

Összegzés:

A család egyhangú véleménye alapján marharoládod bátran csinálhatok máskor is. Vagyis finnyás családom részéről kaptam egy "jót főztél anya" díjat. A fényevő gyerekem repetázott és utána elégedetten hümmögöve simogatta a pocakja helyén lévő horpadást amit most majdnem egyenesre tömött. Teljesen oda-meg vissza vagyok az örömtől. A mártásokat továbbra is hanyagoltam de a mai roládhoz tartozó mártás, örömmel jelentem, nem esett szét, megfelelő mennyiségű lett a húshoz, és a sűrűsége is tökéletesre sikerült.

3. rész Boeuf bourguignon

 ... vagyis burgundi marharagu. A filmben ez a recept igen hangsúlyos szerepet kapott. Amikor elkezdtem kutatni A Könyv után, teljesen biztos voltam benne, hogy ez lesz az a recept amit soha nem fogok kipróbálni. Miért? Nem szeretem a marhahúst kivéve steak formában. Valamint a filmben is látszik, hogy ez egy faksznis recept. Aztán úgy alakult, hogy egyik nap arra jöttem haza, hogy egy kisebb vagyont érő fél marha van a hűtőmben. Kétségből pánikba estem. Velős csontot utoljára kislány koromban láttam a nagypapám tányérjában és most itt volt a hűtőmben amikor a férjem a velő szótól is futásnak ered a másik irányba. Volt a szatyorban még egy darab hús amit ugyan én már nem tudtam beazonosítani* de sejtettem, hogy nem steak alapanyag. Az ország ezen területén a vörösboros marhapörkölt sokkal elterjedtebb és azt azért tudom, hogy a két kaja a jószág két teljesen más alkatrészéből készül, teljesen más eljárással és főzési idővel. Szóval eszetlenség (és pazarlás) steak-ként készíteni a pörköltnek való húst. A pánik elültével eszembe jutott Julia és úgy döntöttem, hogy ha már ki kell lépnem a komfortzónámból ennek a húsnak egy része bizony bouef borguignon-ként végzi.

A velős csontból és a mellette heverő nem is tudom mikből leves lett. Az ismeretlen húsról kiderült, hogy (micsoda meglepetés) pörköltnek való alkatrész. Márpedig ami jó pörköltnek az jó ragunak is ezt Julia könyvéből nagyon hamar kiderítettem. A húst ketté szedtem és a családi béke kedvéért készítettem egy marhapörköltet, ami állítólag finom lett. Elhittem nekik. Nem szeretem a marhapörköltet, megcsináltam, megkóstoltam de ezután is kerülni fogom.

Hosszas lelki felkészülés után ma végre összeszedtem a bátorságom (a hús már kiolvadt szóval nem nagyon volt más választásom)  és nekiálltam. Na jó a felöntéshez szükséges alaplét már pénteken elkészítettem de mivel az alaplé is egy fél nap nem is ment volna másként. Amennyiben a "dobjuk össze fél óra alatt" tipusú receptek híve vagy, rossz hírem van: még annál is faksznisabb recept mint a filmből gondoltam. A franciák bizony megadják a módját. Magammal is küzdöttem bizonyos lépéseket tudom, hogy lehet egyszerűbben (magyar módra), volt amit szívem szerint kihagytam volna de ellenálltam a kísértésnek és váltva a lapon és a sütőben készítettem a leírás alapján, mert van az úgy, hogy a részletekben rejlik a lényeg. A szalonnát is blansíroztam bár ez az a lépés aminek a funkcióját teljesen feleslegesnek tartottam. És most jön a legnagyobb bűnöm: kihagytam a bort. Az előző receptnél is írtam mi nem szeretjük a bort, ételbe sem. Valamint kellett volna bele gyöngyhagyma és gomba de ez is kimaradt szintén az előző receptnél ismertetett okok miatt. Vajas tört krumplival tálaltam.

Statisztika:

családom 4/5 része evett belőle     :)

1/5 rész állította, hogy finom volt       :(

az elkészített adag majdnem fele elfogyott      :)

Összegzés:

A végeredménnyel elégedett voltam, számomra így sokkal ehetőbbnek bizonyult a marhahús, bár rajongó továbbra sem leszek. A faksznis eljárásokban viszont egyre több fantáziát látok. A franciák nagyon tudnak! Ezek az aprólékos megoldások számomra gondoskodást üzennek. Odafigyelek az elkészítésre, mert a legjobbat szeretném a családom elé tenni. Tisztelem az alapanyagot, hogy foglalkozom vele. Szóval én ezeket a részleteket tanulom Juliától és a francia konyhától. Az előző posztban azt ígértem a mártásokra fogok ráfeküdni csak épp a marha érkezése felülírta a tervet. Azért nem adom fel és meg fogok tanulni jó mártást készíteni.

* szánom-bánom de egy negyedik emeleti panellakásban nőttem fel és a marhahús nálunk akkor sem volt gyakori az asztalon

2. rész Klasszikus csirkefrikasszé tejszínes-boros mártással, hagymával és gombával

 Múlt heti megtépázott lelkesedésem összekapartam és a fenti receptet néztem ki a merénylet sorozat következő etapjához. Mert a csirke darabokban van, ráadásul egy hasonló szószban mint az itthoni kínálatból ismert tejfölöshusi, ami azon kevés ételek közé tartozik amit mindenki szeret.

Bocsánat Julia és kedves franciák sajnos volt amit ki kellett hagynom a receptből. Most fogtok megkövezni, elsőként kimaradt a bor. Senki sem szereti, még ételben sem és kihagytam a gyöngyhagymát. Elképzelésem sincs, hol tudnám ilyenkor beszerezni, ráadásul azt is csak a 3/5 eszi savanyítva. Szóval mély fájdalommal de ezt a két bizonyosan igen fontos összetevőt már az elején kiszórtam. További változtatás - az talán nem főben járó - mivel itt egy csirke darabolva kell, csak mellet (2db) és felső combot vettem (4db), ezeket jó eséllyel megeszik. Engesztelésül a világos csirkealaplét magam készítettem, valódi zöldségekkel és levesaprólékkal (a macskák nagy örömére). A hagyma és a gomba a mártással volt a köret a recept szerint, ez lehet megint ördögtől való ötlet de rizst is készítettem mellé. Így lényegében egy tejszínes-gombás csirkeragu lett a végeredmény.

Statisztika:

családom 5/5 része evett belőle (!!!)   :)

5/5 állította, hogy finom volt    :)

a fogyasztás szerényre sikerült 1 comb és 1/2 mell     :(

Összegzés:

A technikai kivitelezést nem éltem meg túl nagy kihívásnak, mint említettem hasonlót szoktam főzni. Azért nagyon élveztem, hogy most nem az unásig ismert mozdulatokat és folyamatokat csinálom. A gombát is csak a család 3/5 része szereti, ezért a mártást két részre osztottam. A szerény fogyasztás eredménye, hogy holnapra nem kell főznöm.* A vállalt havi receptet ezzel teljesítettem. Most mártásokat fogok gyakorolni mert az bizony múlt héten és most is - mit szépítsem - szétesett. Szerencsére megmaradtunk a "ronda és finom" kategóriában. De a fejlődés lehetősége nagyon vonz. Szóval folyatom a mártás fejezettel. Aztán van még néhány frikasszé variáció amivel a jelek szerint érdemes lesz folytatni...   :)

* Múlt héten jelentős csirkemell rész maradt meg és családom lehet engesztelésül hétfőn azzal várt haza, hogy a melle sokkal finomabb volt és ha nagyon akarok csinálhatok máskor is de csak mellét süssek.

Julia Child és én 1. rész A csirke

 Biztos sokan emlékeztek, láttátok a Julie és Julia filmet, igen én is, és valahányszor megnéztem nagyon szerettem volna megszerezni A Könyvet. Tavaly előtt karácsonyra megkaptam. Egyszerűen fantasztikus, részletes, érthetően, jó rajzokkal, benne van minden. Óvatos duhajként az omlettel kezdtem és szinte azonnal sikert arattam vele itthon. Na és most jön a DE... Az én családom mérsékelten nyitott az újdonságokra, meghatározott alapanyagokat, meghatározott módon elkészítve hajlandóak megenni (igaz azt legalább nagy mennyiségben) és a kóstolásra is igen nehéz rávenni őket. Márpedig ebben a könyvben bizony van élet a csirkemell/pulykacomb/karaj/darálthús pakkon túl is. 

Miután egy évet pihent A Könyv a polcon arra az elhatározásra jutottam, hogy idén megmerényelem a családom és minden hónapban egy-két receptet igenis kipróbálok belőle és legalább egy picit megtanulok franciául főzni.

Régi vágyam egy valamilyen állatot egészben megsütni. Természetesen leginkább kacsát, libát, pulykát képzeltem el de a fent vázolt kereslethiány miatt ezen állatokról lemondtam és szerényen a csirkére esett a választásom. A csirkét darabokban hajlandóak megenni, gondoltam kezdésnek jó lesz. És ha csoda történik rátérhetünk az egészben sült töltött csirkére. Szárnyaltam már a gondolattól is. 

Szóval beszereztem egy szimpatikus madárkát. A barnamártáshoz a csirkealaplevet már pénteken megcsináltam és ma nekiálltam eddigi életem legnagyobb konyhai kalandjának: a csirke sütésnek. A meglepő az egészben az, hogy semmi különleges előképzettséget nem igényel. Tehát ha van befogadó közönség és evésen kívül mást is csináltál már párszor a konyhában akkor a feladat simán megugorható. Julia vezet, bátran hallgass rá és kövesd az útmutatást. Valósággal tobzódtam ahogy a madárkám a szemem láttára nyers húsdarabból, ehető formát öltött. A csúcs az volt amikor viszonylag kevés szenvedéssel sikerült feldarabolnom (életemben először csináltam ezt is na) a tálaláshoz. Tehát a kivitelezést mindenképp sikernek könyveltem el.

Statisztika:

családom 4/5 része evett belőle  :)

1/5 állította, hogy finom volt és a számára kiutalt egy szelet mellett meg is ette  :)

2/5 közölte, hogy darabokban sütve finomabb  :(

a madárból elfogyott 2 szárny, 1 és 1/2 comb, 1 szelet mell   :(

a macskák lelkesen befalták a leeső bőrdarabokat   :)

Összegzés:

A madár nem száradt ki és mindenhol átsült ez bizony siker, a fűszerezés terén van még hova fejlődni, bár meggyőződésem ha a mártással együtt ették volna ez a probléma fel sem tűnik. Sajnos jelenleg úgy fest ez volt életemben az első egész csirke sütés és a statisztika alapján az utolsó is. A töltött egészben sült csirkéről szőtt álmaimról - mély sóhaj - le kell mondanom. A maradékot betettem a hűtőbe, holnapra nem főzök, vagy megeszik vagy böjtölnek. Összekaparom a lelkesedésem és keresek egy másik receptet A Könyvben amivel a következő merényletet elkövethetem egyoldalú táplálkozás-hívő családom ellen. Szurkoljatok!

Muszáj elmentem a muszájcsokit

Mivel mindig sikert aratok vele és gyakran kérik a receptet így könnyebben megtalálom. Szóval az eredeti receptet ITT olvashatod. Azért röviden leírom hátha egyszer csak elszáll az éterben.

Hozzávalók

15dkg étcsoki (70%)
2 tojás
1ek kakaópor
3ek cukor
2cl narancslikőr (mivel nekem nincs itthon még sosem tettem bele)
2dl tejszín

A csokit vízfürdőben felolvasztom, felverem tojássárgát a cukorral, másik edénybe a fehérjét habbá verem és összeforgatom. Végül beleforgatom a habbá vert tejszínt is. Letakarva pár órára hűtőbe teszem (egy éjszakára is akár). Vigyázat töményen csokis és téllllleg nehéz abbahagyni.

Narancslekvár

Hozzávalók:

narancs
befőzőcukor
Ízlés szerint:
narancshéj
citromhéj
szegfűszeg
fahéj
szegfűbors
csillagánizs
ill. ezek tetszőleges kombinációja

A narancsot megpucoltam és leszedtem róla annyi fehér hártyát amennyit csak tudtam (a mutatvány után tárt karokkal vártak jól megérdemelt gumiszobás pihenőmre). A gyümölcsre zúdítottam a befőzőcukrot és főztem. Amikor a narancsot szét tudtam nyomni a fakanállal botmixerrel jól összefröcsköltem a konyhát. Itt jön bele az általad kiválasztott fűszer kombináció, ezzel is rotyog még egy kicsit és lehet üvegekbe tölteni.
A tisztára mosott üvegeket felsorakoztattam és átöblítettem forrásban lévő vízzel, majd rögtön beletöltöttem a forró lekvárt. Lezárni lehet kupakkal és rögtön 10 percre fejre állítani a jól lezárt üvegeket, vagy vízbe áztatott celofánnal és dunsztos gumival ahogy a nagyinál láttuk. Én az utóbbit csak akkor használom ha az üvegnek nincs kupakja. Ha ez is megvan az elkészült üvegeknek egy kiskorúaktól mentes területen takarókkal és törölközőkkel kibélelek egy kuckót. Ide sorakoznak fáradságos munkám kincsei, majd jól betakargatom őket és ott maradnak lassan kihűlni (száraz dunszt).
Mennyiségeket nem tudok adni a Koronás befőzőcukrot vettem és a dobozon szereplő arányokat és főzési időt használtam. A narancsot még élősúlyban mértem le és egy nagyon bonyolult számítássorozattal (psssszt ... ööö ... izé ... a hasamra ütöttem  😊 ) levontam a héját és egyéb járulékos veszteséget (jóvannnna csak meg kellett kóstolni időnként  😀  ) ezt vettem tiszta súlynak és adtam hozzá a megfelelő mennyiségű cukrot.

Csoki nyalóka

Ha jól emlékszem sütinyalóka néven találkoztam vele több helyen is van klassz angol neve de nem vagyok hajlandó használni. Csak. Mert magyar vagyok és szeretek magyarul beszélni (írni). Szóval az egyik (nem linkelek mert már nem emlékszem hol találtam) mascarponéval és piskótával készült. Nekem nem akaródzott ennyi pénzt (mascarpone - tojás) és energiát (piskóta sütés - boltit nem veszek mert sznob vagyok) belefektetni. Előkaptam egy régi nagy kedvencet a csokiszalámit. A massza elkészítése nagyjából 20 perc, újabb 20 perc alatt golyókat formáztam belőle. Felolvasztottam egy tábla ét csokit belemártottam, majd színes tortadarába forgattam. Egy éjszakára a hűtőbe tettem. Másnap papírostul pálcikára szurkáltam. A próba Ádám szülinapja volt januárban. A képeken láthatót a májusi ovis gyereknapra készítettem. Siker volt.

Látjátok? Nem csak az enyémeknek ízlett.