4. rész Marharolád

 Olyan hosszú neve van a könyvben, hogy nem írom le.

Igen, megint marhahús. Épp csak kihevertem a februári megrázkódtatást, pénteken arra jöttem haza, hogy egy darab fehérpecsenye van a hűtőmben aminek a férjem örült egyedül de ő legalább az egész család helyett lelkesedett. Annyi használati utasítást kaptunk, hogy be kell pácolni és megsütni. Sütni?! Sütni=Steak!!! Csillant fel a remény bennem!

Ismét Juliához fordultam segítségért a marhahúsos fejezetben külön részben (és a tőle megszokott precízséggel) foglalkozik a steakekkel. És jött a hideg zuhany: a fehérpecsenye nem jó steaknak. További kutatásom eredménye egy vörösboros marhapecsenye recept ami egy szép nagy darab hús egészben pácolva és sütve, némi borjúcsülök és borjúláb társaságában valamint természetesen rengeteg vörösborral, jó hosszú pácolási és sütési idővel. Valahogy úgy érzetem nem ezt keresem. Így találtam meg a marharoládot ami sokkal kivitelezhetőbbnek tűnt és a húsajánlásban ott volt a comb. Éljen, megvan, ez lesz a húsból ha megeszik, ha nem. hi-hi-hi

A szeleteléssel meggyűlt a bajom ami hozta magával, hogy a tekerés sem sikerült a terveknek megfelelően de sajnos én nem láttam Juliát a konyhában dolgozni. Pedig nagyon boldog lennék ha egyszer együtt főzhetnék vele. Most olvasom az életrajzi könyvét (a filmhez is felhasználtak belőle) Julia igazán kivételes személyiség lehetett. Úgy gondolom, igazán szeretett (és tudott) élni. Kíváncsi, lelkes, nyitott és főleg gyakorlatiasnak képzelem. Minden bizonnyal egy csomó hasznos dolgot mutatna ha egy konyhában lehetnénk. Én ugyanis gyakorlatban szeretek tanulni. Már 20 éve (juj de fájt ezt most leírni) saját háztartásom van, a konyhában meg még régebb óta mozgok de olvasom a könyvet és valahogy nagyon hiányzik, hogy ott álljon a konyhámban. Ahogy a nagymamámtól tanultam régen, megmutatta, a kezembe adta és csináltam utána. Annyira szeretném látni, érezni, kóstolni a hollandi mártást, homárt, borjút, kacsát, ... számomra ezek teljesen új dolgok és ha egyszer láthatnám hogy készíti ezt valaki akinek ezek olyan természetesek mint a mamámnak a gulyásleves meg a forgácsfánk akkor legalább azt tudnám milyennek kéne lennie ha elkészül. Lehet kiderülne - hiába futkos a hátamon a hideg tőle - vétek kihagyni belőle bort. Sajnos ezt a könyv nem adja vissza.

Azért elkészült és az eddigi legjobban sikerült marhahúst raktam az asztalra, még nekem is ízlett. Ugye már mondanom sem kell, hogy ebből is kihagytam a vörösbort.

Statisztika:

családom 4/5 része evett belőle      :)

1/5 megkóstolni sem volt hajlandó      :(

több mint fele elfogyott         :)

a hús jellegéből adódóan nem volt cicafalat, a macskák nagy bánatára :(

Összegzés:

A család egyhangú véleménye alapján marharoládod bátran csinálhatok máskor is. Vagyis finnyás családom részéről kaptam egy "jót főztél anya" díjat. A fényevő gyerekem repetázott és utána elégedetten hümmögöve simogatta a pocakja helyén lévő horpadást amit most majdnem egyenesre tömött. Teljesen oda-meg vissza vagyok az örömtől. A mártásokat továbbra is hanyagoltam de a mai roládhoz tartozó mártás, örömmel jelentem, nem esett szét, megfelelő mennyiségű lett a húshoz, és a sűrűsége is tökéletesre sikerült.