... vagyis burgundi marharagu. A filmben ez a recept igen hangsúlyos szerepet kapott. Amikor elkezdtem kutatni A Könyv után, teljesen biztos voltam benne, hogy ez lesz az a recept amit soha nem fogok kipróbálni. Miért? Nem szeretem a marhahúst kivéve steak formában. Valamint a filmben is látszik, hogy ez egy faksznis recept. Aztán úgy alakult, hogy egyik nap arra jöttem haza, hogy egy kisebb vagyont érő fél marha van a hűtőmben. Kétségből pánikba estem. Velős csontot utoljára kislány koromban láttam a nagypapám tányérjában és most itt volt a hűtőmben amikor a férjem a velő szótól is futásnak ered a másik irányba. Volt a szatyorban még egy darab hús amit ugyan én már nem tudtam beazonosítani* de sejtettem, hogy nem steak alapanyag. Az ország ezen területén a vörösboros marhapörkölt sokkal elterjedtebb és azt azért tudom, hogy a két kaja a jószág két teljesen más alkatrészéből készül, teljesen más eljárással és főzési idővel. Szóval eszetlenség (és pazarlás) steak-ként készíteni a pörköltnek való húst. A pánik elültével eszembe jutott Julia és úgy döntöttem, hogy ha már ki kell lépnem a komfortzónámból ennek a húsnak egy része bizony bouef borguignon-ként végzi.
A velős csontból és a mellette heverő nem is tudom mikből leves lett. Az ismeretlen húsról kiderült, hogy (micsoda meglepetés) pörköltnek való alkatrész. Márpedig ami jó pörköltnek az jó ragunak is ezt Julia könyvéből nagyon hamar kiderítettem. A húst ketté szedtem és a családi béke kedvéért készítettem egy marhapörköltet, ami állítólag finom lett. Elhittem nekik. Nem szeretem a marhapörköltet, megcsináltam, megkóstoltam de ezután is kerülni fogom.
Hosszas lelki felkészülés után ma végre összeszedtem a bátorságom (a hús már kiolvadt szóval nem nagyon volt más választásom) és nekiálltam. Na jó a felöntéshez szükséges alaplét már pénteken elkészítettem de mivel az alaplé is egy fél nap nem is ment volna másként. Amennyiben a "dobjuk össze fél óra alatt" tipusú receptek híve vagy, rossz hírem van: még annál is faksznisabb recept mint a filmből gondoltam. A franciák bizony megadják a módját. Magammal is küzdöttem bizonyos lépéseket tudom, hogy lehet egyszerűbben (magyar módra), volt amit szívem szerint kihagytam volna de ellenálltam a kísértésnek és váltva a lapon és a sütőben készítettem a leírás alapján, mert van az úgy, hogy a részletekben rejlik a lényeg. A szalonnát is blansíroztam bár ez az a lépés aminek a funkcióját teljesen feleslegesnek tartottam. És most jön a legnagyobb bűnöm: kihagytam a bort. Az előző receptnél is írtam mi nem szeretjük a bort, ételbe sem. Valamint kellett volna bele gyöngyhagyma és gomba de ez is kimaradt szintén az előző receptnél ismertetett okok miatt. Vajas tört krumplival tálaltam.
Statisztika:
családom 4/5 része evett belőle :)
1/5 rész állította, hogy finom volt :(
az elkészített adag majdnem fele elfogyott :)
Összegzés:
A végeredménnyel elégedett voltam, számomra így sokkal ehetőbbnek bizonyult a marhahús, bár rajongó továbbra sem leszek. A faksznis eljárásokban viszont egyre több fantáziát látok. A franciák nagyon tudnak! Ezek az aprólékos megoldások számomra gondoskodást üzennek. Odafigyelek az elkészítésre, mert a legjobbat szeretném a családom elé tenni. Tisztelem az alapanyagot, hogy foglalkozom vele. Szóval én ezeket a részleteket tanulom Juliától és a francia konyhától. Az előző posztban azt ígértem a mártásokra fogok ráfeküdni csak épp a marha érkezése felülírta a tervet. Azért nem adom fel és meg fogok tanulni jó mártást készíteni.
* szánom-bánom de egy negyedik emeleti panellakásban nőttem fel és a marhahús nálunk akkor sem volt gyakori az asztalon
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése