Karácsonyi menü 2011.

Ez most csak egy összefoglaló lesz. A képek dokumentum jellegűek, bizonyítandó, hogy ezeket tényleg megcsináltam.

24. vacsora
Lazac Jamie Oliver receptje alapján
Sajtos szűzpecsenye tésztába csomagolva
Károlyi saláta, kukoricás saláta
Diós kalács

A lazacot ajándékba kaptuk a barátnőmtől. Még sosem dolgoztam ekkora bálnával, rögtön eszembe jutott a három gyerekkel ezelőtt kapott Jamie Oliver könyvem amiben vágyakozva néztem a receptet, majd tovább hajtottam: "ezt sosem fogom elkészíteni". Elképzelni sem tudtam, hogy nekem egyszer lazac lesz a kezembe. Na jó kivéve a konzerv, azt néha veszek. Szóval kutakodtam de végül is ennél maradtam. Bár erős volt a kísértés, hogy valódi halrudacskát gyártsak belőle, úgy éreztem az bomba siker lenne a fiúknál. Aztán bűnnek éreztem ezt a jószágot csak így felszecskázni (na meg panírozni és sütögetni is utálok) és letettem róla. Hiba volt. Folytatás a recept után

Hozzávalók:
1 egész lazac
só, bors, édeskömény zöldje és magja, petrezselyem, bazsalikom
citrom
új hagyma
olíva olaj
1 The Times

Az útmutatás is rövid, a bálnánkat befűszerezzük a hasába tömködjük a fűszereket, megpakoljuk citrom karikákkal, meglocsoljuk olívával és becsomagoljuk a Times-ba amit szorosan összekötözünk és a csap alá tartjuk. Bedobjuk a sütőbe 220 fokra 35 percre vagy rádobjuk a grillre és félidőben megfordítjuk.
Az én variációm, bocs Jamie de beszerzési problémáim adódtak:
Én egy szép darab filét kaptam, átmasszíroztam esetleges szálkák után kutatva, néhány lóborda méretűt találtam csak. Édeskömény erre felé csak rendelésre van, magja pedig még úgyse. Pontosítok, megfelelő utánajárással biztos találok de inkább lemondtam róla. Elsősorban a lazac ízére voltam kíváncsi. Tehát ezen kívül minden fűszerrel megszórtam. A hagymát szándékosan hagytam ki, mert a salátákba volt pont elég hagyma. A Times-ről is lemondtam, biztos megfelelt volna valami hazai napilap is de nem akartam nyomdafestéket tenni az asztalra. Becsomagoltam alufóliába, így dugtam a sütőbe.
Az eredmény: igazán lenyűgöző látvány volt egy ekkora jószág, nekem ízlett, én szeretem a halakat. Apa nem szereti a halat de evett belőle, tőle már ez is nagy dolog. Miki megkóstolta és a kapott adag nagy részét megette. Ádám megnézni se volt hajlandó. Majának is adtam egy apró darabot a felét megette. Aztán fogalmam sincs, hogy csinálta de másnap egész délelőtt halpiac szaga volt a lánynak. Nem vagyok finnyás alkat a friss, nyers ehető dolgok szaga nem zavar de így közvetve, másnap brrrrr. Mikinek nem volt hal szaga, apának se pedig ők sokkal többet ettek.
A végeredményt tekintve tényleg sikeresebb lett volna ha halrudacskákat gyártok.

Szűzpecsenye

Hozzávalók:
1 egész szűzpecsenye
1 doboz leveles tészta
reszelt sajt
tejföl
só, bors, petrezselyem, fokhagyma, hagyma
zsemlemorzsa

A tésztát kiengedjük, a húst befűszerezzük minden oldalára kérget sütünk. A visszamaradt zsiradékban megpároljuk a hagymát, fokhagymát, hozzáadjuk a sajtot a tejfölt egy pici vizet és elolvasztjuk a sajtot, fűszerezzük és zsemlemorzsával besűrítjük. a húst a tésztára fektetjük, ezzel a szósszal bevonjuk becsomagoljuk a tésztába és 220 fokon 30-35 perc alatt megsütjük.
Ezt a receptet egy bolti szórólapon találtam, ez nem az eredeti variáció, mert abba camembert sajt kell mi pedig azt nem szeretjük.
Ez mindenkinek ízlett de készítésével akadtak gondjaim. A tészta 6db kisebb lapból állt. Az egyből látszott, hogy macerás lesz becsomagolni de 24-én este 6-kor akkor sem rohantam volna másikat venni ha van hova. A szósz is túl sok lett a húshoz és a fent említett mozaik tészta miatt nem is tudtam belepasszírozni.
A tapasztalatokat begyűjtve két nap múlva a kettes számú szűzpecsenyének bátrabban álltam neki. A húst sóztam, borsoztam, bedörgöltem fokhagymával és egy darabig pihenni hagytam. Itt még azt terveztem készítek hozzá tésztát de arra végül nem maradt idő, maradt a mozaik. A húst megint elősütöttem, a tésztalapokat összerakosgattam, úgy, hogy a lehető legnagyobb felületet kapjam a reszelt sajtból megágyaztam ráraktam a húst a tetejére a maradék sajt került és becsomagoltam. Így jobb lett.

Majonézes saláták

Készítettem egy tartár mártást (tejföl, majonéz, mustár, só, bors, porcukor) ketté vettem. Az egyikbe főtt krumpli és hagyma került a másikba borsó, kukorica lila hagyma.

A diós kalács életem legszépségesebbje lett, kivételesen megkentem tojással, csak épp nem evett belőle senki. Na jó Miki elkérte és talán fél szeletnyit meg is evett. Recept ITT.

A következő napokban csináltam még húsgombócot, zellerkrém levest, életemben először tejföl helyett tejszínnel, még sosem sikerült ilyen finomra és ebből se evett senki. Volt zacskós csirke és dörgicsei csibeleves*. Süteménynek jugoszláv szelet.
*Nem, nem a zacskós levespor de az alapötlet onnan jött ez tény. És nem is annyira csirke, inkább tyúk. Abból az egyre ritkábban fellelhető sportos fajtából ami kukoricát eszik és az udvaron kapirgál. Messzi mama küldte a saját nevelésű állományából. Valami nagyon finomat akartam belőle csinálni. Sikerült. Szóval a feldarabolt jószágot nagyjából egy órát főztem, az értékesebb részeit kiszedtem a levesből befűszereztem. A többiből húsleves lett. Az ember nagyjából egy liternyi levest megevett egyszerre. Nem igazán leveses a lelkem, sok éve vagyunk együtt de ilyet tőle még soha nem láttam. Vagy öregszik vagy jót főztem. :-D A húslevesből maradt még másnap is de újabb vendéglátáshoz kevés.
Apróra vágott hagymát dinszteltettem Mikivel. (Egyszer lecsuknak gyerekmunkások alkalmazásáért főleg, hogy fizetést se kapnak - jól van na annyira segíteni akart, előző nap a húsgombóchoz is ő dinsztelte a hagymát, így mikor felismerte a készülődést már hozta is a sámlit és kitúrt a tűzhely mellől.) Közben karikára vágtam a répát, karalábét kockáztam, ezeket rádobtam, amikor a répa kis színt engedett annyi vizet tettem rá ami ellepte és beledobtam egy darab zellert, só, bors főzés. Amikor a répa puha volt hozzáöntöttem a húsleveshez, borsót adtam hozzá és apró húsgombócokat (darált hús, só, bors, tojás, gríz). Mikor a borsó is puha volt tésztát dobtam bele. Nagy siker volt. Az ember ebből is megette nagyjából két havi leves adagját egyszerre.
A befűszerezett húst pedig zacskóba raktam és megsütöttem.
Az ünnep sztárja pedig idén is a mézes báb volt. Nálunk ez sokkal népszerűbb mint a bejgli, idén néhány darab jutott a fára is ami hihetetlen módon még mindig teljes létszámban rajta van. Ahogy a szaloncukrok is. Pedig egy szóval se mondtam nekik, hogy nem szabad a fáról enni. És a szaloncukor nagy része tálban van amiből időnként kapnak. A mézesnél annyi volt a kérés, hogy akasszák rá, csak egy veszett el útközben Miki szájában.