2. rész Klasszikus csirkefrikasszé tejszínes-boros mártással, hagymával és gombával

 Múlt heti megtépázott lelkesedésem összekapartam és a fenti receptet néztem ki a merénylet sorozat következő etapjához. Mert a csirke darabokban van, ráadásul egy hasonló szószban mint az itthoni kínálatból ismert tejfölöshusi, ami azon kevés ételek közé tartozik amit mindenki szeret.

Bocsánat Julia és kedves franciák sajnos volt amit ki kellett hagynom a receptből. Most fogtok megkövezni, elsőként kimaradt a bor. Senki sem szereti, még ételben sem és kihagytam a gyöngyhagymát. Elképzelésem sincs, hol tudnám ilyenkor beszerezni, ráadásul azt is csak a 3/5 eszi savanyítva. Szóval mély fájdalommal de ezt a két bizonyosan igen fontos összetevőt már az elején kiszórtam. További változtatás - az talán nem főben járó - mivel itt egy csirke darabolva kell, csak mellet (2db) és felső combot vettem (4db), ezeket jó eséllyel megeszik. Engesztelésül a világos csirkealaplét magam készítettem, valódi zöldségekkel és levesaprólékkal (a macskák nagy örömére). A hagyma és a gomba a mártással volt a köret a recept szerint, ez lehet megint ördögtől való ötlet de rizst is készítettem mellé. Így lényegében egy tejszínes-gombás csirkeragu lett a végeredmény.

Statisztika:

családom 5/5 része evett belőle (!!!)   :)

5/5 állította, hogy finom volt    :)

a fogyasztás szerényre sikerült 1 comb és 1/2 mell     :(

Összegzés:

A technikai kivitelezést nem éltem meg túl nagy kihívásnak, mint említettem hasonlót szoktam főzni. Azért nagyon élveztem, hogy most nem az unásig ismert mozdulatokat és folyamatokat csinálom. A gombát is csak a család 3/5 része szereti, ezért a mártást két részre osztottam. A szerény fogyasztás eredménye, hogy holnapra nem kell főznöm.* A vállalt havi receptet ezzel teljesítettem. Most mártásokat fogok gyakorolni mert az bizony múlt héten és most is - mit szépítsem - szétesett. Szerencsére megmaradtunk a "ronda és finom" kategóriában. De a fejlődés lehetősége nagyon vonz. Szóval folyatom a mártás fejezettel. Aztán van még néhány frikasszé variáció amivel a jelek szerint érdemes lesz folytatni...   :)

* Múlt héten jelentős csirkemell rész maradt meg és családom lehet engesztelésül hétfőn azzal várt haza, hogy a melle sokkal finomabb volt és ha nagyon akarok csinálhatok máskor is de csak mellét süssek.

Julia Child és én 1. rész A csirke

 Biztos sokan emlékeztek, láttátok a Julie és Julia filmet, igen én is, és valahányszor megnéztem nagyon szerettem volna megszerezni A Könyvet. Tavaly előtt karácsonyra megkaptam. Egyszerűen fantasztikus, részletes, érthetően, jó rajzokkal, benne van minden. Óvatos duhajként az omlettel kezdtem és szinte azonnal sikert arattam vele itthon. Na és most jön a DE... Az én családom mérsékelten nyitott az újdonságokra, meghatározott alapanyagokat, meghatározott módon elkészítve hajlandóak megenni (igaz azt legalább nagy mennyiségben) és a kóstolásra is igen nehéz rávenni őket. Márpedig ebben a könyvben bizony van élet a csirkemell/pulykacomb/karaj/darálthús pakkon túl is. 

Miután egy évet pihent A Könyv a polcon arra az elhatározásra jutottam, hogy idén megmerényelem a családom és minden hónapban egy-két receptet igenis kipróbálok belőle és legalább egy picit megtanulok franciául főzni.

Régi vágyam egy valamilyen állatot egészben megsütni. Természetesen leginkább kacsát, libát, pulykát képzeltem el de a fent vázolt kereslethiány miatt ezen állatokról lemondtam és szerényen a csirkére esett a választásom. A csirkét darabokban hajlandóak megenni, gondoltam kezdésnek jó lesz. És ha csoda történik rátérhetünk az egészben sült töltött csirkére. Szárnyaltam már a gondolattól is. 

Szóval beszereztem egy szimpatikus madárkát. A barnamártáshoz a csirkealaplevet már pénteken megcsináltam és ma nekiálltam eddigi életem legnagyobb konyhai kalandjának: a csirke sütésnek. A meglepő az egészben az, hogy semmi különleges előképzettséget nem igényel. Tehát ha van befogadó közönség és evésen kívül mást is csináltál már párszor a konyhában akkor a feladat simán megugorható. Julia vezet, bátran hallgass rá és kövesd az útmutatást. Valósággal tobzódtam ahogy a madárkám a szemem láttára nyers húsdarabból, ehető formát öltött. A csúcs az volt amikor viszonylag kevés szenvedéssel sikerült feldarabolnom (életemben először csináltam ezt is na) a tálaláshoz. Tehát a kivitelezést mindenképp sikernek könyveltem el.

Statisztika:

családom 4/5 része evett belőle  :)

1/5 állította, hogy finom volt és a számára kiutalt egy szelet mellett meg is ette  :)

2/5 közölte, hogy darabokban sütve finomabb  :(

a madárból elfogyott 2 szárny, 1 és 1/2 comb, 1 szelet mell   :(

a macskák lelkesen befalták a leeső bőrdarabokat   :)

Összegzés:

A madár nem száradt ki és mindenhol átsült ez bizony siker, a fűszerezés terén van még hova fejlődni, bár meggyőződésem ha a mártással együtt ették volna ez a probléma fel sem tűnik. Sajnos jelenleg úgy fest ez volt életemben az első egész csirke sütés és a statisztika alapján az utolsó is. A töltött egészben sült csirkéről szőtt álmaimról - mély sóhaj - le kell mondanom. A maradékot betettem a hűtőbe, holnapra nem főzök, vagy megeszik vagy böjtölnek. Összekaparom a lelkesedésem és keresek egy másik receptet A Könyvben amivel a következő merényletet elkövethetem egyoldalú táplálkozás-hívő családom ellen. Szurkoljatok!