6. rész Sajtos karaj

Talán ez a recept aratta a legnagyobb sikert a kísérlet kezdete óta! Még tavaly tavasszal készítettem. Egyáltalán nem bonyolult és nem is kell hozzá semmi új, szóval kihívást csak a forma jelentett. De az sem nagyot.

A karajt hosszában kell felvágni de nem vágjuk el teljesen, az alja maradjon egyben, hogy lapozgatni lehessen mint egy könyvet. Nem kell túl gondolni 3-4 vágás elég is. Aztán a recept szerint pácoljuk. 

A pácolási idő után sajtszeleteket teszünk a vágásokba és megsütjük. Tálaláskor nagyon szép sajtos szeleteket kapunk.

Valami teljesen hagyományos körettel (rizs v. krumpli) tálaltam.

Statisztika:

mindenkinek ízlett és pillanatok alatt elfogyott :))) 

a macskák nagy bánatára :( 

Összegzés:

Ezt fel fogom venni az ünnepi repertoárba, ritka nálunk az a kaja amit mindenki megeszik. És talán jól passzol hozzá néhány mártás is aminek a gyakorlásával még mindig adós vagyok - pirul-

5. rész Ratatuille

 Sajnos a Julia Child projektem állapota tartósan a mellékvágányra került és kifogások helyett itt az igazság: nehéz lelkesen tevékenykedni olyan területen ami szerény sikert hoz. Azért nem adtam fel teljesen a tavalyi évben még két receptet elkészítettem és most pótlom a dokumentációt.

A címszereplőnket gondolom nem kell bemutatni a rajzfilm óta itt a lecsó őshazájában is terjed a francia változat. Mily meglepő nyavajgással fogom kezdeni. Nálunk ugyanis a tökfélék nem túl népszerűek max rántva és ritkán. Viszont a fényevő gyermekem a rajzfilm sokadik megtekintése után azt bátorkodta mondani, hogy ha elkészíteném, megkóstolná. Eltettem az infót. Aztán nyár lett. Gondoltam ez igazi merénylet lesz! Kikutattam A Könyvből a receptet. Julia egyszerűbb formában készíti kockára vágott zöldségekkel. Gondolom a francia nagyik emberemlékezet óta így csinálják a rajzfilmből ismert szeletelt-rakott már az újragondolt verzió. Gyanítottam, nekem ezt vagy legalább valami hasonlót kell az asztalra raknom. Szóval felcsaptam az internetet is és rövid kutatás után meg is találtam amit kerestem. 

 

Több recept elolvasása után megvolt a terv. Juliára érdemes hallgatni, főleg amikor számomra új alapanyaggal dolgozom. A padlizsánt és a cukkinit besóztam, állni hagytam, majd lecsöpögtettem még le is törölgettem a szeleteket egyesével ahogy Julia mondta és kevés olíva olajon mindkét oldalukat addig sütöttem amíg egy kis szint kaptak. A többi hozzávalót felszeleteltem, készítettem egy paradicsomszószt. Aztán jött a mutatványos része a picit sem egyforma méretű szelteket állítva bepakolni a tűzálló tálba. Ettől féltem a legjobban mert mily meglepő a valóságban bizony nem állnak úgy meg mint a rajzfilmben. Tehát a művelethez bemosakodtam és két kézzel könyékig matatva de sikerült az első kört kialakítanom ami megtartotta a közepét. A színes kaliforniai paprikákkal igazán szépséges látvány volt! Megsütve már nem annyira. :( 

 Statisztika:

a család 4/5 része evett belőle :)

1/5 része a környékre se jött :(

1/5 része állította, hogy sokkal finomabb mint a hagyományos lecsónk (azt nem hajlandó megenni)

ez egy húsmentes fogás a macskák bánatára :(

Összegzés:

Olyan jó érzés volt egy ilyen színpompás tálat előállítani. Nagyon hiányzott belőle a kolbász, vagy legalább egy kis sajt mondjuk a tökizék helyére! Mert nekem ez így bizony köret kategória. De az összes recept amit olvastam abban egyetértett, hogy ez bizony hagyományosan húsmentes és a sajtot is szentségtörés belerakni. A zöldségeknél volt eltérés: a paprika, helyenként a paradicsom is opcionális de cukkini és a padlizsán kötelező, esetleg más tökfélékkel kiegészíthető csere csak abban az elképzelhetetlen esetben ha nincs padlizsán vagy cukkini. A lelkes 1/5 már kérdezgeti mikor csinálok megint. A szerény sikert tekintve nemtooom. Ez nem az a kaja ami kis adagban előállítható. Tavaly is a létező legkisebb cukkinit és padlizsánt vettem, egy-egy paprikát minden színből, paradicsomot csak mutiba de három napba telt mire elfogyott, főleg, hogy csak az az egyszem lelkes ette. :( Szóval az ismétlés erősen kérdéses.

4. rész Marharolád

 Olyan hosszú neve van a könyvben, hogy nem írom le.

Igen, megint marhahús. Épp csak kihevertem a februári megrázkódtatást, pénteken arra jöttem haza, hogy egy darab fehérpecsenye van a hűtőmben aminek a férjem örült egyedül de ő legalább az egész család helyett lelkesedett. Annyi használati utasítást kaptunk, hogy be kell pácolni és megsütni. Sütni?! Sütni=Steak!!! Csillant fel a remény bennem!

Ismét Juliához fordultam segítségért a marhahúsos fejezetben külön részben (és a tőle megszokott precízséggel) foglalkozik a steakekkel. És jött a hideg zuhany: a fehérpecsenye nem jó steaknak. További kutatásom eredménye egy vörösboros marhapecsenye recept ami egy szép nagy darab hús egészben pácolva és sütve, némi borjúcsülök és borjúláb társaságában valamint természetesen rengeteg vörösborral, jó hosszú pácolási és sütési idővel. Valahogy úgy érzetem nem ezt keresem. Így találtam meg a marharoládot ami sokkal kivitelezhetőbbnek tűnt és a húsajánlásban ott volt a comb. Éljen, megvan, ez lesz a húsból ha megeszik, ha nem. hi-hi-hi

A szeleteléssel meggyűlt a bajom ami hozta magával, hogy a tekerés sem sikerült a terveknek megfelelően de sajnos én nem láttam Juliát a konyhában dolgozni. Pedig nagyon boldog lennék ha egyszer együtt főzhetnék vele. Most olvasom az életrajzi könyvét (a filmhez is felhasználtak belőle) Julia igazán kivételes személyiség lehetett. Úgy gondolom, igazán szeretett (és tudott) élni. Kíváncsi, lelkes, nyitott és főleg gyakorlatiasnak képzelem. Minden bizonnyal egy csomó hasznos dolgot mutatna ha egy konyhában lehetnénk. Én ugyanis gyakorlatban szeretek tanulni. Már 20 éve (juj de fájt ezt most leírni) saját háztartásom van, a konyhában meg még régebb óta mozgok de olvasom a könyvet és valahogy nagyon hiányzik, hogy ott álljon a konyhámban. Ahogy a nagymamámtól tanultam régen, megmutatta, a kezembe adta és csináltam utána. Annyira szeretném látni, érezni, kóstolni a hollandi mártást, homárt, borjút, kacsát, ... számomra ezek teljesen új dolgok és ha egyszer láthatnám hogy készíti ezt valaki akinek ezek olyan természetesek mint a mamámnak a gulyásleves meg a forgácsfánk akkor legalább azt tudnám milyennek kéne lennie ha elkészül. Lehet kiderülne - hiába futkos a hátamon a hideg tőle - vétek kihagyni belőle bort. Sajnos ezt a könyv nem adja vissza.

Azért elkészült és az eddigi legjobban sikerült marhahúst raktam az asztalra, még nekem is ízlett. Ugye már mondanom sem kell, hogy ebből is kihagytam a vörösbort.

Statisztika:

családom 4/5 része evett belőle      :)

1/5 megkóstolni sem volt hajlandó      :(

több mint fele elfogyott         :)

a hús jellegéből adódóan nem volt cicafalat, a macskák nagy bánatára :(

Összegzés:

A család egyhangú véleménye alapján marharoládod bátran csinálhatok máskor is. Vagyis finnyás családom részéről kaptam egy "jót főztél anya" díjat. A fényevő gyerekem repetázott és utána elégedetten hümmögöve simogatta a pocakja helyén lévő horpadást amit most majdnem egyenesre tömött. Teljesen oda-meg vissza vagyok az örömtől. A mártásokat továbbra is hanyagoltam de a mai roládhoz tartozó mártás, örömmel jelentem, nem esett szét, megfelelő mennyiségű lett a húshoz, és a sűrűsége is tökéletesre sikerült.

3. rész Boeuf bourguignon

 ... vagyis burgundi marharagu. A filmben ez a recept igen hangsúlyos szerepet kapott. Amikor elkezdtem kutatni A Könyv után, teljesen biztos voltam benne, hogy ez lesz az a recept amit soha nem fogok kipróbálni. Miért? Nem szeretem a marhahúst kivéve steak formában. Valamint a filmben is látszik, hogy ez egy faksznis recept. Aztán úgy alakult, hogy egyik nap arra jöttem haza, hogy egy kisebb vagyont érő fél marha van a hűtőmben. Kétségből pánikba estem. Velős csontot utoljára kislány koromban láttam a nagypapám tányérjában és most itt volt a hűtőmben amikor a férjem a velő szótól is futásnak ered a másik irányba. Volt a szatyorban még egy darab hús amit ugyan én már nem tudtam beazonosítani* de sejtettem, hogy nem steak alapanyag. Az ország ezen területén a vörösboros marhapörkölt sokkal elterjedtebb és azt azért tudom, hogy a két kaja a jószág két teljesen más alkatrészéből készül, teljesen más eljárással és főzési idővel. Szóval eszetlenség (és pazarlás) steak-ként készíteni a pörköltnek való húst. A pánik elültével eszembe jutott Julia és úgy döntöttem, hogy ha már ki kell lépnem a komfortzónámból ennek a húsnak egy része bizony bouef borguignon-ként végzi.

A velős csontból és a mellette heverő nem is tudom mikből leves lett. Az ismeretlen húsról kiderült, hogy (micsoda meglepetés) pörköltnek való alkatrész. Márpedig ami jó pörköltnek az jó ragunak is ezt Julia könyvéből nagyon hamar kiderítettem. A húst ketté szedtem és a családi béke kedvéért készítettem egy marhapörköltet, ami állítólag finom lett. Elhittem nekik. Nem szeretem a marhapörköltet, megcsináltam, megkóstoltam de ezután is kerülni fogom.

Hosszas lelki felkészülés után ma végre összeszedtem a bátorságom (a hús már kiolvadt szóval nem nagyon volt más választásom)  és nekiálltam. Na jó a felöntéshez szükséges alaplét már pénteken elkészítettem de mivel az alaplé is egy fél nap nem is ment volna másként. Amennyiben a "dobjuk össze fél óra alatt" tipusú receptek híve vagy, rossz hírem van: még annál is faksznisabb recept mint a filmből gondoltam. A franciák bizony megadják a módját. Magammal is küzdöttem bizonyos lépéseket tudom, hogy lehet egyszerűbben (magyar módra), volt amit szívem szerint kihagytam volna de ellenálltam a kísértésnek és váltva a lapon és a sütőben készítettem a leírás alapján, mert van az úgy, hogy a részletekben rejlik a lényeg. A szalonnát is blansíroztam bár ez az a lépés aminek a funkcióját teljesen feleslegesnek tartottam. És most jön a legnagyobb bűnöm: kihagytam a bort. Az előző receptnél is írtam mi nem szeretjük a bort, ételbe sem. Valamint kellett volna bele gyöngyhagyma és gomba de ez is kimaradt szintén az előző receptnél ismertetett okok miatt. Vajas tört krumplival tálaltam.

Statisztika:

családom 4/5 része evett belőle     :)

1/5 rész állította, hogy finom volt       :(

az elkészített adag majdnem fele elfogyott      :)

Összegzés:

A végeredménnyel elégedett voltam, számomra így sokkal ehetőbbnek bizonyult a marhahús, bár rajongó továbbra sem leszek. A faksznis eljárásokban viszont egyre több fantáziát látok. A franciák nagyon tudnak! Ezek az aprólékos megoldások számomra gondoskodást üzennek. Odafigyelek az elkészítésre, mert a legjobbat szeretném a családom elé tenni. Tisztelem az alapanyagot, hogy foglalkozom vele. Szóval én ezeket a részleteket tanulom Juliától és a francia konyhától. Az előző posztban azt ígértem a mártásokra fogok ráfeküdni csak épp a marha érkezése felülírta a tervet. Azért nem adom fel és meg fogok tanulni jó mártást készíteni.

* szánom-bánom de egy negyedik emeleti panellakásban nőttem fel és a marhahús nálunk akkor sem volt gyakori az asztalon

2. rész Klasszikus csirkefrikasszé tejszínes-boros mártással, hagymával és gombával

 Múlt heti megtépázott lelkesedésem összekapartam és a fenti receptet néztem ki a merénylet sorozat következő etapjához. Mert a csirke darabokban van, ráadásul egy hasonló szószban mint az itthoni kínálatból ismert tejfölöshusi, ami azon kevés ételek közé tartozik amit mindenki szeret.

Bocsánat Julia és kedves franciák sajnos volt amit ki kellett hagynom a receptből. Most fogtok megkövezni, elsőként kimaradt a bor. Senki sem szereti, még ételben sem és kihagytam a gyöngyhagymát. Elképzelésem sincs, hol tudnám ilyenkor beszerezni, ráadásul azt is csak a 3/5 eszi savanyítva. Szóval mély fájdalommal de ezt a két bizonyosan igen fontos összetevőt már az elején kiszórtam. További változtatás - az talán nem főben járó - mivel itt egy csirke darabolva kell, csak mellet (2db) és felső combot vettem (4db), ezeket jó eséllyel megeszik. Engesztelésül a világos csirkealaplét magam készítettem, valódi zöldségekkel és levesaprólékkal (a macskák nagy örömére). A hagyma és a gomba a mártással volt a köret a recept szerint, ez lehet megint ördögtől való ötlet de rizst is készítettem mellé. Így lényegében egy tejszínes-gombás csirkeragu lett a végeredmény.

Statisztika:

családom 5/5 része evett belőle (!!!)   :)

5/5 állította, hogy finom volt    :)

a fogyasztás szerényre sikerült 1 comb és 1/2 mell     :(

Összegzés:

A technikai kivitelezést nem éltem meg túl nagy kihívásnak, mint említettem hasonlót szoktam főzni. Azért nagyon élveztem, hogy most nem az unásig ismert mozdulatokat és folyamatokat csinálom. A gombát is csak a család 3/5 része szereti, ezért a mártást két részre osztottam. A szerény fogyasztás eredménye, hogy holnapra nem kell főznöm.* A vállalt havi receptet ezzel teljesítettem. Most mártásokat fogok gyakorolni mert az bizony múlt héten és most is - mit szépítsem - szétesett. Szerencsére megmaradtunk a "ronda és finom" kategóriában. De a fejlődés lehetősége nagyon vonz. Szóval folyatom a mártás fejezettel. Aztán van még néhány frikasszé variáció amivel a jelek szerint érdemes lesz folytatni...   :)

* Múlt héten jelentős csirkemell rész maradt meg és családom lehet engesztelésül hétfőn azzal várt haza, hogy a melle sokkal finomabb volt és ha nagyon akarok csinálhatok máskor is de csak mellét süssek.

Julia Child és én 1. rész A csirke

 Biztos sokan emlékeztek, láttátok a Julie és Julia filmet, igen én is, és valahányszor megnéztem nagyon szerettem volna megszerezni A Könyvet. Tavaly előtt karácsonyra megkaptam. Egyszerűen fantasztikus, részletes, érthetően, jó rajzokkal, benne van minden. Óvatos duhajként az omlettel kezdtem és szinte azonnal sikert arattam vele itthon. Na és most jön a DE... Az én családom mérsékelten nyitott az újdonságokra, meghatározott alapanyagokat, meghatározott módon elkészítve hajlandóak megenni (igaz azt legalább nagy mennyiségben) és a kóstolásra is igen nehéz rávenni őket. Márpedig ebben a könyvben bizony van élet a csirkemell/pulykacomb/karaj/darálthús pakkon túl is. 

Miután egy évet pihent A Könyv a polcon arra az elhatározásra jutottam, hogy idén megmerényelem a családom és minden hónapban egy-két receptet igenis kipróbálok belőle és legalább egy picit megtanulok franciául főzni.

Régi vágyam egy valamilyen állatot egészben megsütni. Természetesen leginkább kacsát, libát, pulykát képzeltem el de a fent vázolt kereslethiány miatt ezen állatokról lemondtam és szerényen a csirkére esett a választásom. A csirkét darabokban hajlandóak megenni, gondoltam kezdésnek jó lesz. És ha csoda történik rátérhetünk az egészben sült töltött csirkére. Szárnyaltam már a gondolattól is. 

Szóval beszereztem egy szimpatikus madárkát. A barnamártáshoz a csirkealaplevet már pénteken megcsináltam és ma nekiálltam eddigi életem legnagyobb konyhai kalandjának: a csirke sütésnek. A meglepő az egészben az, hogy semmi különleges előképzettséget nem igényel. Tehát ha van befogadó közönség és evésen kívül mást is csináltál már párszor a konyhában akkor a feladat simán megugorható. Julia vezet, bátran hallgass rá és kövesd az útmutatást. Valósággal tobzódtam ahogy a madárkám a szemem láttára nyers húsdarabból, ehető formát öltött. A csúcs az volt amikor viszonylag kevés szenvedéssel sikerült feldarabolnom (életemben először csináltam ezt is na) a tálaláshoz. Tehát a kivitelezést mindenképp sikernek könyveltem el.

Statisztika:

családom 4/5 része evett belőle  :)

1/5 állította, hogy finom volt és a számára kiutalt egy szelet mellett meg is ette  :)

2/5 közölte, hogy darabokban sütve finomabb  :(

a madárból elfogyott 2 szárny, 1 és 1/2 comb, 1 szelet mell   :(

a macskák lelkesen befalták a leeső bőrdarabokat   :)

Összegzés:

A madár nem száradt ki és mindenhol átsült ez bizony siker, a fűszerezés terén van még hova fejlődni, bár meggyőződésem ha a mártással együtt ették volna ez a probléma fel sem tűnik. Sajnos jelenleg úgy fest ez volt életemben az első egész csirke sütés és a statisztika alapján az utolsó is. A töltött egészben sült csirkéről szőtt álmaimról - mély sóhaj - le kell mondanom. A maradékot betettem a hűtőbe, holnapra nem főzök, vagy megeszik vagy böjtölnek. Összekaparom a lelkesedésem és keresek egy másik receptet A Könyvben amivel a következő merényletet elkövethetem egyoldalú táplálkozás-hívő családom ellen. Szurkoljatok!

Muszáj elmentem a muszájcsokit

Mivel mindig sikert aratok vele és gyakran kérik a receptet így könnyebben megtalálom. Szóval az eredeti receptet ITT olvashatod. Azért röviden leírom hátha egyszer csak elszáll az éterben.

Hozzávalók

15dkg étcsoki (70%)
2 tojás
1ek kakaópor
3ek cukor
2cl narancslikőr (mivel nekem nincs itthon még sosem tettem bele)
2dl tejszín

A csokit vízfürdőben felolvasztom, felverem tojássárgát a cukorral, másik edénybe a fehérjét habbá verem és összeforgatom. Végül beleforgatom a habbá vert tejszínt is. Letakarva pár órára hűtőbe teszem (egy éjszakára is akár). Vigyázat töményen csokis és téllllleg nehéz abbahagyni.

Narancslekvár

Hozzávalók:

narancs
befőzőcukor
Ízlés szerint:
narancshéj
citromhéj
szegfűszeg
fahéj
szegfűbors
csillagánizs
ill. ezek tetszőleges kombinációja

A narancsot megpucoltam és leszedtem róla annyi fehér hártyát amennyit csak tudtam (a mutatvány után tárt karokkal vártak jól megérdemelt gumiszobás pihenőmre). A gyümölcsre zúdítottam a befőzőcukrot és főztem. Amikor a narancsot szét tudtam nyomni a fakanállal botmixerrel jól összefröcsköltem a konyhát. Itt jön bele az általad kiválasztott fűszer kombináció, ezzel is rotyog még egy kicsit és lehet üvegekbe tölteni.
A tisztára mosott üvegeket felsorakoztattam és átöblítettem forrásban lévő vízzel, majd rögtön beletöltöttem a forró lekvárt. Lezárni lehet kupakkal és rögtön 10 percre fejre állítani a jól lezárt üvegeket, vagy vízbe áztatott celofánnal és dunsztos gumival ahogy a nagyinál láttuk. Én az utóbbit csak akkor használom ha az üvegnek nincs kupakja. Ha ez is megvan az elkészült üvegeknek egy kiskorúaktól mentes területen takarókkal és törölközőkkel kibélelek egy kuckót. Ide sorakoznak fáradságos munkám kincsei, majd jól betakargatom őket és ott maradnak lassan kihűlni (száraz dunszt).
Mennyiségeket nem tudok adni a Koronás befőzőcukrot vettem és a dobozon szereplő arányokat és főzési időt használtam. A narancsot még élősúlyban mértem le és egy nagyon bonyolult számítássorozattal (psssszt ... ööö ... izé ... a hasamra ütöttem  😊 ) levontam a héját és egyéb járulékos veszteséget (jóvannnna csak meg kellett kóstolni időnként  😀  ) ezt vettem tiszta súlynak és adtam hozzá a megfelelő mennyiségű cukrot.

Csoki nyalóka

Ha jól emlékszem sütinyalóka néven találkoztam vele több helyen is van klassz angol neve de nem vagyok hajlandó használni. Csak. Mert magyar vagyok és szeretek magyarul beszélni (írni). Szóval az egyik (nem linkelek mert már nem emlékszem hol találtam) mascarponéval és piskótával készült. Nekem nem akaródzott ennyi pénzt (mascarpone - tojás) és energiát (piskóta sütés - boltit nem veszek mert sznob vagyok) belefektetni. Előkaptam egy régi nagy kedvencet a csokiszalámit. A massza elkészítése nagyjából 20 perc, újabb 20 perc alatt golyókat formáztam belőle. Felolvasztottam egy tábla ét csokit belemártottam, majd színes tortadarába forgattam. Egy éjszakára a hűtőbe tettem. Másnap papírostul pálcikára szurkáltam. A próba Ádám szülinapja volt januárban. A képeken láthatót a májusi ovis gyereknapra készítettem. Siker volt.

Látjátok? Nem csak az enyémeknek ízlett.

Napkalács

Egy reklámújságban találkoztam vele először és becsípődött a meg tudom csinálni érzés. Kis kutatás után több receptet is találtam és egy nagyon jó fényképes útmutatót is ITT. Nekem van egy kedvenc kelt tészta receptem ezért úgy döntöttem azt használom és csak a technikát lesem el. Az én kalácsom a következőképp készült.

Hozzávalók:
50dkg liszt
2dkg élesztő
5dkg cukor
1 tojás
1 ek. olaj
1 vaniliás cukor
tej
vaj

Kevés langyos tejbe szórtam az élesztőt kis cukrot és lisztet, majd kb egy órára pihenni hagytam. Utána beleraktam a többi hozzávalót, összegyúrtam és kelni hagytam szintén egy órát. A képen látható módon összeállítottam a kalácsot, megkentem vaniliás tejjel, jégcukrot szórtam rá* és előmelegített sütőben kb fél óra alatt megsütöttem. Ilyen szépséges lett.

Majd egyszer megfordítom.

Ha a fentihez hasonló kétszínűt szeretnél felezd el az alapanyagokat és az egyikhez adj 1ek. kakaóport a lapokat pedig váltva pakold egymásra.

*Jobban mutatna magokkal de ez gyerekeknek készült, az enyémek nem lelkesednek a magokért, az egész mákot szintén nem mertem megkockáztatni, ezért döntöttem a jégcukor mellett. Lehet húsvétra készítek egy sósat és arra tényleg magokat teszek, mert én szeretem. :-D

Sportcsoki torta

Az van, hogy az apukám szökő évente egyszer eszik tortát. A szülinapja körüli felhajtást is csak a mi kedvünkért tűri. Szülinapi ajándékoknak sem igazán örül, pontosabban csak néhány termékre korlátozódik a lehetőségünk. De most volt hatvan éves és ez egy olyasmi amit akkor is meg kell ünnepelni. Az ötlet apáé volt, férfiasan egyszerű és nagyszerű. A sport csokit szereti ezért kapott 60db sport csokit. De nem ám ömlesztve. :-D
 
 Csoportkép
 
 - Na, papa vágd már föl!
 
 Pontosan 60db
Bomba siker volt. Ritkán látom apukámat örülni, pl: mikor újabb unokája születik :-), de most tényleg örült.
Receptet írjak vagy egyértelmű? :-DDD

Banántorta

Az úgy kezdődött, hogy egy péntek délután apa több kiló most azonnal fogyasztandó banánnal jött haza. Nos a banánt szeretjük de talán mégsem ennyire. Az első gondolatom az volt, ha a hétvégét túléli viszek belőle az oviba. Közben a folyamatosan érkező kiskorúaknak osztottuk. Már mind elunta de még mindig alig apadt a kupac.
Eszembe jutott egy süti még lánykoromban a mamámmal küzdöttünk vele. Ő elefántkönnynek nevezte, könnyeztünk vele mi is. Piskótát kellett sütni ez sima. Aztán vanília pudingot főzni, ez sem nagy kunszt. Na de itt jött a rettenet. A piskótát meg kellett kenni a pudinggal banánt fektetni rá majd a banán köré tekerni pudingostul. De a banán nem jó irányba görbült, a puding folyt ki minden irányba és a piskóta se akart tekeredni. Egyébként minden stimmelt. Már nem emlékszem, hogy sikerült ehető formába önteni de arra emlékszem, hogy a banán a vanília és a piskóta jó volt együtt.
Gondoltam alkotok valami hasonlót de nem tekerek, az kizárt. Aztán elkezdett formálódni a terv, sütök egy piskótát, megkenem vanília krémmel (uuuuutálom a pudingot) a tetejére banánt karikázok majd nemes egyszerűséggel banánkockának nevezem. Nézegettem az alkalmas tepsiket, számolgattam a tojásokat a várható magasságot és úgy döntöttem legyen inkább torta. Így került egy 6 tojásos piskótamassza kis kakaóporral, a jobb kontraszt kedvéért, a tortaformába. A kakaópor hiba volt nem jött fel úgy a piskóta ahogy szokott. Jobb lett volna a bounty torta alapját használni az mindig szép magas lesz. Közben felfőztem volna a vanília pudingot de csak tejszín ízű volt itthon, ezt használtam és tettem hozzá egy vaníliás cukrot. Amikor lehúztam a tűzről még melegen belekevertem 10dkg cukrot. Amikor kihűlt 10dkg vajat habosra kevertem és összedolgoztam a pudinggal. A piskótát félbe vágtam, megtöltöttem a krém kb felével banánt karikáztam rá, betakartam a másik lappal és beborítottam a maradék krémmel. Fogyasztás előtt még banán karikákat tettem a tetejére.
Nem lett életem legjobbja de mindenkinek ízlett.

 Tíz perce még egy egész torta volt itt.

Maja a második szelet után.

"Kecsap" az üvegbe zárt nyár

Természetesen le tudom írni helyesen de saját gyártású termékről van szó ezért ennek nemes egyszerűséggel a kecsap nevet adtam. Mennyiségeket írni nem tudok, mert még az induló paradicsom mennyiséget sem mértem le, a többit pedig szemre adagoltam és kóstoltam.

 

Hozzávalók:
paradicsom
ecet
só
cukor
mustár
keményítő
bors
szegfűbors
fahéj
szegfűszeg
szerecsendió
nátrium benzoát (egy késhegynyit teszek az egész fazékba ha nem felejtem el)
répa
zeller
petrezselyem
hagyma

A répát egy kisebb fej hagymát feldaraboltam és puhára főztem, hozzáadtam jó sok zeller és petrezselyemzöldet (ez volt itthon egyenesen a mama kertjéből érkezett) még egyet hagytam forrni, majd félreraktam. Később a zöldeket kipecáztam a répát és a hagymát leturmixoltam.

Egy nagyobb adag paradicsomot (szintén a mama kertjéből, valódi napon érett, permetmentes termék) megmostam a tetejét kereszt alakban bemetszettem és leöntöttem forró vízzel. Pár perc múlva lehúztam a héját, kicsumáztam, földaraboltam. Egy fazékba víz nélkül főzni kezdtem, amikor puha az összes kiskorút kizavarom a konyhából és botmixerrel összeturmixolom. A magokat leszűröm, visszateszem a tűzre hozzáadom a répa főzőlevét és forralom, sokáig, hogy sűrűsödjön és az ízek koncentrálódjanak. Ha már a felét elfőtte akkor jön a többi hozzávaló sorban: cukor, só, ecet, mustár, bors, fahéj, szegfűbors, szegfűszeg, szerecsendió, a leturmixolt répa és kis vízzel elkevert keményítő. Ezt mind még egyszer felforralom. Itt szoktam elfelejteni belerakni a tartósítószert, szóval fogalmam sincs a kész termékem meddig fog elállni. De az előkóstolás alapján nálunk tutira elfogy mind még karácsony előtt.

A megmosott üvegeket sorba állítom - a kiskorúakat ismét kizavarom - és forró vízzel átöblítem, majd rögtön merem bele a paradicsomot. Bébiételes üvegeket használtam ezért celofánnal zártam le. Ha kupakos üveget használsz lezárás után állítsd fejre 10 percre. Mikor minden üveget lezártam törölközővel kibélelt tálakba sorakoztattam a tálat is jól becsomagoltam takaróba és így hagytam dunsztolódni 1-1,5 napot.

Fagyi (retró)

Már évek óta kísérletezek a fagyival és mindegy milyen szorgosan kevergetem fagyasztás közben a végeredményben mindig vannak ropogós jégkristályok. Pont olyan állagú mint azok a fagyik amiket gyerekkoromban a kocsmákban fém fedő alól bányásztak elő egy pultból. Amiért mégis időről időre nekiállok az a tudat, hogy ebben a fagyiban tudom mi van. Idei újításom szerint így készül:

4dl tej
2 egész tojás
12dkg cukor

A tojásokat a cukorral habosra keverem (robotgép) egy pici tejet adok hozzá és folyamatos keverés (kézi) mellett sűrűre főzöm. Leveszem a tűzről még mindig keverem és hozzáadom a maradék tejet. Megint robotgépre váltok és átkeverem. Ezen a ponton ízesíthető kakaóporral/csokival, gyümölcspéppel, vaníliával, kókusszal stb. Hagyom hűlni ha szobahőmérsékletű berakom a fagyasztóba és időnként átkeverem. Ha szorgalmas vagy keverheted 10 percenként, nekem a végeredményen a keverések száma nem változtatott, szóval csak 3-4 alakalommal keverem át.
 
 Maja így nézett ki utána.

Sheperd's pie magyarul

Pontosítok az ihletet EZ a recept adta. Tavaly kipróbáltam, rajtam kívül mindenkinek ízlett. Azóta gondolkodtam, hogy lehetne kedvem szerint változtatni. Most bejött a nagy ötlet. Az azonos pontok minimálisak krumpli, darált hús, sütés. Szóval az én variációm így készült:
Messzi mamától kaptunk valódi újkrumplit, egyenesen a földből, ezt megpucoltam felszeleteltem kb 2/3-t beraktam a tepsibe. Hagymát dinszteltem, megszórtam pirospaprikával fehéredésig forgattam rajta a darált húst, só, bors felöntöttem vízzel, kicsit pároltam. Egy kis pohár tejfölt kis liszttel kikevertem és ezzel behabartam a húst. Az egészet ráöntöttem a krumplira, megszórtam friss petrezselyemmel és beborítottam a maradék krumplikarikákkal. Beraktam a sütőbe, időnként a felső krumplisort benyomkodtam a tejfölös szaftba. Nagyjából egy óra múlva a krumpli megpuhult.
Ez már jobban ízlett mint az eredeti de megint csak én voltam finnyás mert a többiek imádták.

Gyrosra emlékeztető szendvics

Éljen, éljen! Tudok pitát sütni! Nekem nagy sikerélmény volt.
Múlt héten beindult a vezérhangya és nem hagyott nyugodni a dolog. Kicsit keresgéltem a neten, nincs benne semmi extra, nem igényel semmi különös eszközt/anyagot/tudást ha életeben egyszer már csináltál kelt tésztát ez is menni fog. Több receptet is elolvastam ITT egy aminek főleg a technikai leírását használtam. A tésztán picit változtattam a következőképp:

50dkg liszt
2dkg élesztő
1ek. olíva olaj
só
langyos víz

Az élesztőt kevés tejben csipet cukorral és liszttel elkevertem és pihenni hagytam egy órát. (szerintem minden kelt tésztának jobb ha az élesztő tejben pihen) Utána beleszórtam a többi hozzávalót, a vizet lassan adagoltam, hogy egy nagyon lágy tésztát kapjak. Kelesztettem, szétosztottam, nekem 8 gombóc lett belőle. Letakarva 15 percet megint kelesztettem, közben a sütőbe bedugtam a hiper-szuper Pirex tepsimet amibe nem ragad bele semmi (tényleg, kipróbáltam), hogy együtt melegedjenek. A gombócokat pita méretűre nyújtottam és a megadott módon a tetejével lefelé beraktam a tepsibe. Aztán az ablaknál vártam a csodát ami meg is történt, szép kispárnákká fújódtak föl a pitáim, fordítás újabb két perc után már szedtem is ki.

Csirkemellem volt itthon azt úgy készítettem el ahogy a brassóihoz szoktam fokhagymával, majorannával fűszerezve. Ezzel és friss paprikával, paradicsommal, uborkával töltöttem a pitákat. A szószt csak én szeretem ezért azt kihagytam. Így is elfogyott mind. Lehet legközelebb az ubiból csinálok egy sima tejfölös salátát és úgy pakolom mellé.

Csokis kuglóf divatosan

Juj de hangzatos címet sikerült kerekítenem. Az önfényezés után pedig a leleplezés. Igazából semmi új nincs benne a jól bevált kuglófomat sütöttem csak a kakaós részt kihagytam belőle, mert a máz alatt úgysem látszana. A bounty torta mázával (dupla adag szükséges egy kuglófhoz) pedig tálaláskor bőségesen megöntöztem a szeleteket. Egy nagyon régi Vacsoracsata adásban láttam hasonló sütit és eszembe jutott, hogy a kuglófhoz pont passzolna ez a sűrű máznak nevezett krémszerűség. Nem tévedtem. Már régen arattam ilyen zajos sikert.

Utálok ételt fotózni, nem is tudok ezért a kuglóf hatásáról mutatok képet, remélem érzékelhető milyen finom volt.

Húsos csiga

Az ötletet INNEN vettem de teljesen más hozzávalókkal dolgoztam. Nem szeretem a bolti leveles tésztát, nekem ízetlen.

Hozzávalók:
50dkg liszt
1 tojás
tej
2,5dkg élesztő
só
2ek. olaj

20dkg sonka felvágott
pizzaszósz

Az élesztőt kevés tejben, liszttel, cukorral elkevertem, majd pihenni hagytam. A fagyasztóban volt egy kevés pizzaszósz még az utolsó pizzáról maradt le. Eredetileg bolonyaihoz tettem el de most jól jött, kiolvasztottam és összturmixoltam a sonkával.
A kovászhoz hozzáadtam a többi hozzávalót, összegyúrtam, kelesztettem, kinyújtottam, megkentem a sonkás krémmel, feltekertem, összevágtam és ismét kelesztettem 15 percet. Aztán megsütöttem. Kis sajt jó lett volna a tetejére.

Kifli

Igazából így kéne írnom: KIFLI, igen csupa nagy betűvel, annnnnyira finom volt!
Az eredeti recept ITT olvasható. Minimálisan tértem el tőle, szerencsére. Az úgy volt, hogy kalácsot akartam sütni a kovász már majdnem készen volt amikor eszembe jutott, hogy nincs itthon tojás. És, nem egyetlen szem tojásért nem rohantam március 15-én non-stop boltot keresni. Bevillant ez a kifli, egyszer már csináltam, a leírás alapján és ízre remek volt csak nem lett ropogós. Ha a receptben megadott hőfokon és ideig sütöm sosem sikerül. Szóval a kovászhoz adtam a többi hozzávalót egy kevés vízzel összegyúrtam, kelesztettem, kinyújtottam, megkentem egy zúzott fokhagyma és pici olíva olaj keverékével. A fiúk kifliket tekertek belőle és megsütöttem, csak úgy érzésre, víz nélkül. Most ropogós lett. Pillanatok alatt elfogyott, panasz nem érkezett, sőt másnap reggel az üres tepsiben mindenki kifli után kutatott. Legközelebb dupla adagot sütök.

Villám McQueen torta - alternatív megoldás

Ádám "vijámmeknííí" tortát kért. Utánanéztem és bár nem lehetetlen elkészíteni a marcipán borítás miatt letettem róla. Ádám nem szereti a marcipánt akkor minek? A marcipán McQuenn figura beszerzése a jogdíjak miatt szinte lehetetlen. Így a játékos dobozból nyúltam le egy megfelelő méretű műanyag Villámot. Közben becsípődött, hogy én nem csak egy sima tortára fogom rábiggyeszteni az autót hanem legyen versenypálya. Sütöttem egy sima 6 tojásos piskótát és egy vékony piskótalapot 3 tojásból. A nagyot ketté vágtam megtöltöttem csoki krémmel (Ádám csokisat kért) a plusz lap közepét kivágtam a szélét ferdén levágtam ezt tettem a tetejére, majd a krémmel kialakítottam a ferde amerikai pályát. Az aszfalt csíkot olvasztott csokival kentem le. Fehér krémmel készült a kockás célvonal és a díszítés. Ádám felismerte és örült neki, nekem ez elég.