2026. január 4., vasárnap

6. rész Sajtos karaj

Talán ez a recept aratta a legnagyobb sikert a kísérlet kezdete óta! Még tavaly tavasszal készítettem. Egyáltalán nem bonyolult és nem is kell hozzá semmi új, szóval kihívást csak a forma jelentett. De az sem nagyot.

A karajt hosszában kell felvágni de nem vágjuk el teljesen, az alja maradjon egyben, hogy lapozgatni lehessen mint egy könyvet. Nem kell túl gondolni 3-4 vágás elég is. Aztán a recept szerint pácoljuk. 

A pácolási idő után sajtszeleteket teszünk a vágásokba és megsütjük. Tálaláskor nagyon szép sajtos szeleteket kapunk.

Valami teljesen hagyományos körettel (rizs v. krumpli) tálaltam.

Statisztika:

mindenkinek ízlett és pillanatok alatt elfogyott :))) 

a macskák nagy bánatára :( 

Összegzés:

Ezt fel fogom venni az ünnepi repertoárba, ritka nálunk az a kaja amit mindenki megeszik. És talán jól passzol hozzá néhány mártás is aminek a gyakorlásával még mindig adós vagyok - pirul-

5. rész Ratatuille

 Sajnos a Julia Child projektem állapota tartósan a mellékvágányra került és kifogások helyett itt az igazság: nehéz lelkesen tevékenykedni olyan területen ami szerény sikert hoz. Azért nem adtam fel teljesen a tavalyi évben még két receptet elkészítettem és most pótlom a dokumentációt.

A címszereplőnket gondolom nem kell bemutatni a rajzfilm óta itt a lecsó őshazájában is terjed a francia változat. Mily meglepő nyavajgással fogom kezdeni. Nálunk ugyanis a tökfélék nem túl népszerűek max rántva és ritkán. Viszont a fényevő gyermekem a rajzfilm sokadik megtekintése után azt bátorkodta mondani, hogy ha elkészíteném, megkóstolná. Eltettem az infót. Aztán nyár lett. Gondoltam ez igazi merénylet lesz! Kikutattam A Könyvből a receptet. Julia egyszerűbb formában készíti kockára vágott zöldségekkel. Gondolom a francia nagyik emberemlékezet óta így csinálják a rajzfilmből ismert szeletelt-rakott már az újragondolt verzió. Gyanítottam, nekem ezt vagy legalább valami hasonlót kell az asztalra raknom. Szóval felcsaptam az internetet is és rövid kutatás után meg is találtam amit kerestem. 

 

Több recept elolvasása után megvolt a terv. Juliára érdemes hallgatni, főleg amikor számomra új alapanyaggal dolgozom. A padlizsánt és a cukkinit besóztam, állni hagytam, majd lecsöpögtettem még le is törölgettem a szeleteket egyesével ahogy Julia mondta és kevés olíva olajon mindkét oldalukat addig sütöttem amíg egy kis szint kaptak. A többi hozzávalót felszeleteltem, készítettem egy paradicsomszószt. Aztán jött a mutatványos része a picit sem egyforma méretű szelteket állítva bepakolni a tűzálló tálba. Ettől féltem a legjobban mert mily meglepő a valóságban bizony nem állnak úgy meg mint a rajzfilmben. Tehát a művelethez bemosakodtam és két kézzel könyékig matatva de sikerült az első kört kialakítanom ami megtartotta a közepét. A színes kaliforniai paprikákkal igazán szépséges látvány volt! Megsütve már nem annyira. :( 

 Statisztika:

a család 4/5 része evett belőle :)

1/5 része a környékre se jött :(

1/5 része állította, hogy sokkal finomabb mint a hagyományos lecsónk (azt nem hajlandó megenni)

ez egy húsmentes fogás a macskák bánatára :(

Összegzés:

Olyan jó érzés volt egy ilyen színpompás tálat előállítani. Nagyon hiányzott belőle a kolbász, vagy legalább egy kis sajt mondjuk a tökizék helyére! Mert nekem ez így bizony köret kategória. De az összes recept amit olvastam abban egyetértett, hogy ez bizony hagyományosan húsmentes és a sajtot is szentségtörés belerakni. A zöldségeknél volt eltérés: a paprika, helyenként a paradicsom is opcionális de cukkini és a padlizsán kötelező, esetleg más tökfélékkel kiegészíthető csere csak abban az elképzelhetetlen esetben ha nincs padlizsán vagy cukkini. A lelkes 1/5 már kérdezgeti mikor csinálok megint. A szerény sikert tekintve nemtooom. Ez nem az a kaja ami kis adagban előállítható. Tavaly is a létező legkisebb cukkinit és padlizsánt vettem, egy-egy paprikát minden színből, paradicsomot csak mutiba de három napba telt mire elfogyott, főleg, hogy csak az az egyszem lelkes ette. :( Szóval az ismétlés erősen kérdéses.